Susan Boyle-t másfél hónapja senki nem ismerte saját faluján kívül, és mindenki csak nevetett rajta - beleértve a zsűrit is -, amikor még áprilisban, a válogató szakaszban rendezetlen, őszes hajával, szegényes utcai öltözetben először kisétált a Britain's Got Talent című showműsor színpadára, és bejelentette, hogy híres szeretne lenni.

Egy perc múlva már nem nevetett senki. A közönség őrjöngve ünnepelt, a zsűri tagjai pedig a szó legszorosabb értelmében tátott szájjal hallgatták, amint a skót dombvidék mélyéről előkerült amatőr versenyző a nemzetközi showbiz legnagyobb profi világsztárjait megszégyenítő hangon adott elő egy dalt a Nyomorultak című musicalből.

A közönség első, szkeptikus, nem sokat váró hozzáállása, majd - Boyle hangja ismeretében - kitörő ünneplése drámai kontrasztot képezett. Világszerte cikkek jelentek róla az újságokban, s a legtöbben az ő előadását nézték meg az internetes felvételek közül.

"A mai társadalom túl gyors, és csak a látszat alapján ítél. Ezzel nem lehet mit kezdeni, így gondolkodnak, így élnek. De ez talán megtanítja velük a leckét, vagy legalább egy példaként szolgált." (Susan Boyle, The Washington Post)