Keresés

Facebook és RSS

Élettanulságok - képek és gondolatok halálos betegektől

Andrew George fotós két éven át fotózott halálosan beteg embereket, megkérve, hogy osszák meg vele gondolataikat is. Íme:

Abel: Szerintem az ajtó akkor nyílik ki, hogy visszamenjünk, ha már végeztünk  mindazzal, amiért a földre érkeztünk. Ennyire egyszerű az egész- ha nem így lenne, akkor az élet nem lenne más, csak egy hatalmas átverés.

Josefina: Az élet a halál előszobája. Általában könnyen elmegyünk emellett a tény mellett, mert ugyan tudjuk, hogy meg fogunk halni, de a napról és a helyről, vagy távozásunk módjáról nem sok fogalmunk lehet. Én viszont nyugodt vagyok, mert tudom, hogy hamarosan elmegyek, ezért minden éjszaka elmondom Istennek, hogy "bízom benned, te tudod, mit csinálsz". Nem félek a haláltól, mert már nagyon sok évet éltem itt a földön a legnagyobb boldogságban.

Sarah: Az idő annyira értékes dolog… Istenem, annyire értékes…

Chuck: Mik voltak életem legboldogabb pillanatai? Azt hiszem a lista élén mindenképp a Sallyvel kötött házasságom áll, aki 35 éven keresztül volt a társam.

Irene: Mielőtt elmegyek aludni 108-szor elmondom: "boldogság, egészség, szeretet, megelégedettség, hála."

Odis: Az a pillanat, amikor végleg lecsukod a koporsó fedelét, a létező legmegrendítőbb dolog. Egyszerűen megsemmisülsz. Három gyermekem nyugszik Phoenixben, és négy férjemet temettem el.

Michael: Én most egy megelégedett, teljes és békés ember vagyok. Nem vagyok rémült és ijedt, csak izgatott belülről, mintha esküvőre készülnék.

Ralph: Az élet? Hihetetlenül csodálatos kaland volt…

Sara: Azt hiszem, az teszi az embereket alkalmassá arra, hogy szeressenek, ha szeretetben nőnek fel. Mert szeretetet kell adnod ahhoz, hogy szeretetet tudj kapni, mégis úgy kell jónak lenned, hogy közben ne várj cserébe semmit. Egyszerűen azért tedd, mert nem tudsz másképp cselekedni.

Jack: Halál? - ez is csak egy olyan, ami megtörténik.

René: Az életben nincs olyan, hogy boldogság. Amit boldogsának tartunk, az csak egy adomány, de korántsem a miénk. Birtokolni csak önmagunkat bitokoljuk, és azt, amit egy adott pillanatban adni tudunk.

Wanda: Fogalmam sincs, hogy pecről percre merre tart az életem. De nem félek, hatalmas békességet érzek, mert mindent elvégeztem, amit meg akartam tenni, és megpróbáltam annyira jó ember lenni, amennyire csak tudtam.

Forrás: http://kepek.life.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1409/Megre201494143440/gallery.xml

1205 megtekintés
Ha szeretnél hozzászólni, jelentkezz be!